Hullámvasút, fennsík vagy völgykatlan? Adományozás pandémia idején

2021. augusztus 27.

A civil szervezetek többnyire az adományozói kedv komoly csökkenésétől tartottak, ehhez képest sem a szolidaritás mértéke, sem a támogatások intenzitása nem esett vissza a járványidőszakban. A Human Dialog és a Magyar Fundraising Akadémia elemzése.

Az elmúlt szűk másfél év alapvető hatást gyakorolt életünk több területére. Sem a családi élet, sem a munka, sem a fogyasztás nem maradt érintetlen a világméretű COVID-19 járvány és a vele együtt járó gazdasági visszaesés következményeitől. Egy rövid felmérés keretében arra voltunk kíváncsiak, hogy a Human Dialog civil szervezeti ügyfeleinek milyen várakozásai voltak a járványidőszak kezdetekor, és ehhez képest mit hozott számukra 2020-2021 az adománygyűjtés szempontjából. Emellett arra is kerestük a választ, hogy az adománygyűjtés technikáira és kommunikációjára milyen hatással volt ez az időszak.

Sajátos pillanatban kérdeztük meg három nagy civil szervezeti ügyfelünket a COVID-időszak tapasztalatairól: a harmadik hullám már lecsengett, szinte biztos, hogy a vírus velünk marad, de nem tudható, hogy a korábbiakhoz képest lesznek-e még, s ha igen, milyen mértékű korlátozások. 

Öt kérdést tettünk fel a szervezeteknek, és a válaszok összeolvasásával, a szervezetek tapasztalatain keresztül alkottunk képet arról, hogy mennyire és milyen módon változtak a civil adományozói attitűdök 2020-21-ben:

- Mire számítottak a járvány elején az adományozói kedv szempontjából, és ehhez képest milyennek látják most ezt az időszakot? 

- Mennyire tették a kommunikációjuk részévé a COVID-helyzetet?

- Tekintetbe vették-e az adománygyűjtés során, hogy sokan kerültek nehezebb anyagi helyzetbe?

- Mit tapasztaltak: változtak-e az adományozás csatornái? 

- Összességében hogyan alakultak a bevételeik és ezen belül az egyéni adományozóktól érkező támogatások az elmúlt egy-másfél évben?

A megkérdezettek között az egészségügyben, civil segítői területen működő, illetve fogyatékkal élők képviseletével foglalkozó szervezetek voltak. Mindegyik nagyobb szervezet, amelynek költségvetésében jelentős tételt képviselnek az egyéni adományozóktól érkező mikrotámogatások, és mindegyikük szoros kapcsolatot tart fenn az adományzók körével. A szervezetek, amelyeket kérdeztünk: Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége (MVGYOSZ), Magyar Hospice Aalapítvány (MHO), Magyar Gyermekonkológiai Hálózat.

A válaszokat elemezve az első tapasztalat a bizonytalanság érzete volt: 2020 tavaszától kezdődően senki sem tudhatta, mire készüljön, meddig tartanak a korlátozások, és azoknak milyen hatásuk lesz. A legtöbb szervezetnek felül kellett vizsgálnia a közvetlen emberi kapcsolatokra, érintkezésekre épülő gyakorlatait. Ez a segítő szakmákban és az egészségügyben drámai nehézségeket is okozhatott. Ilyen például a hospice szolgálat, ahol lehetetlenné vált, hogy a családtagok személyesen búcsúzzanak el hozzátartozójuktól. Ami nem változott, az az, hogy az összes szervezetnek ugyanúgy el kellett látni a feladatait, mint korábban – az egészségügyben és a segítő szolgálatban nem létezett „home office”. 

A szervezetek nem tudhatták, milyen bevételekkel kalkulálhatnak az előttük álló időben. Jótékonysági rendezvények, adománygyűjtő akciók maradtak el, megszűnt a tervezhetőség, miközben a kiadások még növekedtek is a járvány elleni védekezés miatt. Leginkább arra számítottak, hogy az adományokból érkező bevételeik radikálisan csökkenni fognak. Részben azért, mert a családok költéseiben vélhetően megváltoznak a prioritások, részben azért is, mert logikusnak tűnt, hogy a távolságtartás szabályait betartva az emberek kerülik a nyilvános helyeket, és ez befolyásolja majd a postai úton („sárga csekkes” befizetéssel) érkező támogatások mértékét.

Ennek megfelelően a járvány kezdeti időszakában a legtöbb szervezet valóban megtorpanást, csökkenést érzékelt az adományok területén. Akadt olyan szervezet, amely fel is akarta függeszteni rendszeres adománygyűjtő kampányait, végül azonban mégis ezek fenntartása mellett döntött. Nem kis részben azért – és ez is az elmúlt másfél év érdekes hozadéka volt –, mert lehetőséget látott arra, hogy az adományozás más formáit is megismertesse a támogatókkal. Az online, illetve mobiltelefonos átutalás mint a „sárgacsekk” alternatívája minden szervezet kommunikációjában megjelent.

 

 

Hogy nem is egészen eredménytelenül, azt az adatok is jól mutatják: azt tapasztaltuk, hogy a fizetési szokások elkezdtek megváltozni ebben a körben. A jellemzően postai csekkes befizetések mellett növekedni kezdett az átutalások, illetve a bankkártyás fizetések száma. Az egészségügyi szektorból a legnagyobb ügyfelünknél (Országos Mentőszolgálat Alapítvány - OMSZA) például 2020 első három hónapjában 6%, 2020. április-júniusában 8,5%, 2021 első három hónapjában pedig 8% volt az banki utalások, illetve bankkártyás fizetések aránya, azaz ha kisebb megingásokkal is, de a tendencia folytatódni látszik idén is.

Az 1%-os adományozás területén is növekedés tapasztalható 2020-ban, igaz, ez kétarcú jelenség. Az aggodalmak ellenére bővültek a civil 1% forrásai, de ennek fő oka a jövedelmek növekedése volt, nem pedig a nagyobb adományozói aktivitás. Az 1%-ok összertéke 9,4%-kal nőtt, miközben a felajánlók száma sajnálatosan csökkent, 3,9%-kal.

A fenti trendek már csak azért is érdekesek, mert a COVID-időszak végével az is látszik, hogy összességében a postai befizetéses adományozás sem csökkent – még ha egyes szervezeteknél volt is némi elmozdulás lefelé –, a kezdeti visszaesés másfél év után kiegyenlítődött.

 

 

Értelmezésünk szerint itt érhető tetten a hatékony kommunikáció szerepe. Jó döntésnek bizonyult, hogy a szervezetek folyamatosan fenntartották a kapcsolatot az adományozóikkal, nem „hallgattak el” a járványidőszakban sem. Ugyanakkor minden megkérdezett szervezet jelezte, hogy a járványról és annak tevékenységükre gyakorolt hatásáról beszámoltak a kommunikációs anyagaikban – legalábbis a COVID-időszak elején. A látássérülteket képviselő legnagyobb civil szervezetnél ez hangsúlyosabban jelent meg, hiszen a látássérült emberek életére fokozott hatással voltak a korlátozások, az oktatástól kezdve egészen a közlekedés megszervezéséig.

A szervezetek ügyeltek azonban arra, hogy a nehézségeket ne hangsúlyozzák túl, a COVID ne hivatkozás legyen, hiszen mindenkit érintett a járvány negatív hatása. Figyelembe vették azt is, hogy az emberek szűkösebb anyagi helyzetben vannak, mint korábban. Összességében arról számoltak be, hogy a szolidaritás erősödését tapasztalták: azok a rendszeres adományozók, akik elköteleződtek egy adott szervezett mellett, nehézségeik ellenére most is kitartottak mellettük.

Az körvonalazódott a válaszokból, hogy ez a pozitív elmozdulás leginkább a felelős kommunikációnak, a hiteles tájékoztatásnak volt köszönhető. lletve fontos szerepe volt annak is, hogy a szervezetek korrekt módon tájékoztatták adományozóikat arról is, hogy a járvány miként érinti őket, és hogy mit tesznek ők akár a saját mikroközösségükben, akár szélesebb kört elérő akcióik keretében a járvány elleni védekezésért.

Összegezve a válaszokat és az adatokat elmondható, hogy az általunk megkérdezett civil szervezetek negatív várakozásai szerencsére nem igazolódtak be a 2020. márciusa, a járványidőszak kezdete, és 2021. júliusa, kérdőívünk kiküldése közti időszakban. Támogatóik mellettük maradtak, jelentősebb lemorzsolódás nem volt tapasztalható, az adományozói elköteleződés pedig nem csökkent, hanem esetenként még nőtt is. Ehhez hiteles tevékenység, transzparens működés és őszinte kommunikáció kellett. Látszik az is, hogy az 1%-os adományozás az a terület, ahol van lehetőség a fejlődésre, itt nagyobb adozói aktivitás elérésére volna szükség.

A kutatásban részt vett szervezeteknek ezúton is köszönjük a részvételt és a támogatást!